Legkeresettebb alkotók
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László
  • Mednyánszky László keresett alkotó
    Mednyánszky László

Csók István Tanulmányok

  1. Csók István - Balatonaliga
    1. "Igazad van, Dönke, ezek nagy legények!" - válaszolta a már közel negyven esztendős Csók István Márffy Ödönnek, mikor párizsi műtermében a nála egy generációval fiatalabb festőkolléga Renoir hatását említette egyik készülő képe kapcsán. A "nagy legényeket", a francia impresszionisták legjobbjait 1904 telén Márffy mutatta meg a Párizsban letelepedett Csóknak, mikor a Luxembourg Palotába és Vollard műkereskedésébe kalauzolta tapasztaltabb, de az új művészi törekvések iránt fenntartásokkal élő idősebb barátját. A kezdeti elutasítás alig egy hónap alatt rajongássá változott, s az év karácsonyán Csók már a fenti, elismerő mondattal nyugtázta Manet, Renoir, Monet, Sisley és Pissaro festői kvalitásait.A francia impresszionizmus termékenyítő hatása szinte azonnal megjelent festészetében, s éppen a most aukcióra kerülő mű is bizonyítja, hogy bár ez az inspiráció csaknem az egész életművön kimutatható, éppen a balatoni ciklus darabjain válik leginkább szembeszökővé.
      Csók István már Párizsból való hazatérése előtt gyakran töltötte a nyarakat Balatonaligán. Saját házat nem vásárolt a környéken, kezdetben Kolozsváry Bálint tanár villájában vendégeskedett, majd a későbbi Club Aliga helyén álló egykori Rákóczi-szállóban rendezkedett be családjával. Impressziókat gyűjtött, a Balaton örökké változó arcát rögzítette páratlanul könnyű kézzel megoldott, az élmény frissességét közvetítő vásznak sorozatán. Amit Monet saját kézzel épített meg, a természet tavirózsákkal, náddal és íriszekkel díszes eszményi szegletét, a festői kísérleteinek legfőbb témáját adó giverny-i keretet, azt Csók a meredek aligai partról feltáruló Balatonban találta meg. Vérbeli impresszionistaként kémlelte a tavat, minden év- és napszakban, minden időjárási körülmények között igyekezett meglesni és művészi formába önteni ihlető látványát.
      Csók Balaton-ciklusának legpompásabb darabjai azok a képek, melyeken a festő elhagy minden konkrét, mellékes részletet, s "csupán" a víz és az égbolt fény és színjelenségeire koncentrál. Ez a tisztán festői "témátlanság" adja meg számára a legnagyobb szabadságot: képéről eltűnik a statikus rajzi elem, az egyszerre meglátott és megragadott látványélmény ezer színben kavargó, légiesen könnyed, egymásba olvadó foltok rendszerként terül el a vásznon. Ybl Ervin, a korszak egyik kiemelkedő művészettörténésze - aki maga is gyűjteményében őrzött egyet Csók Aligán készült képei közül - a következő szavakkal jellemezte e balatoni tájakat: "Itt nincs semmi határozott forma, csak víz és lég; változó színjátékaiknak Csók tökéletes szabadsággal áldozhatott. Eltűnik a figurális motívum (...) egyedül valűrérzéke, a színbenyomások finomságainak értékelése, visszaadása jut szóhoz, akárcsak Turnernél, Whistlernél és Monet-nél, akik életük végén szintén ilyen színszimfóniákat festettek."
      Csók a 20. századi magyar festők azon ritka csoportjába tartozik, akik csaknem egy egész életművön keresztül meg tudták őrizni alkotókedvük kezdeti erejét, s a teljes ívet befutó művészi karrier valamennyi állomásán remekműveket alkottak. Újabb és újabb csúcspontokat élt meg folyamatossá váló, évtizedeken át tartó "másodvirágzása" során. Titka minden bizonnyal emberi karakterében rejlett: abban a képességben, hogy töretlen optimizmusát és életszeretetét minden művén sugárzó világnézetté tudta nemesíteni.

      KIÁLLÍTVA
      Bizományi Áruház Vállalat 21. aukciója, 1969. december. (37. Balaton).

      IRODALOM
      Lázár Béla: Csók István. Budapest, 1921.
      Csók István: Emlékezéseim. Budapest, 1945, 1990.
      Farkas Zoltán: Csók István. Budapest, 1957.
      Székely András: Csók István. Budapest, 1977.
      Révész Emese: Csók. Budapest, 2006.
      MP

  2. Csók István - "Ne vígy minket a kísértésbe"
    1. Ez a kis vázlat Csók Istvánnak az utóbbi években többször is publikált, s több helyen részletesen is elemzett munkája, amelynek kidolgozott, nagyméretű változatát Csók maga vágta darabokra stíluskereső nagybányai éveiben. E korszakának munkáit csak leírásokból ismerjük, épp ezért becses darab ez az itt kiállított vázlat, ami Csók egyik nehezen rekonstruálható művészi korszakának érdekes emléke.
      "A szépség és a szerelem antik istennője mint az egész görög-római hitvilág reprezentánsa lép elénk a Ne vígy minket a kísértésbe című képen. A festmény nemzetközi viszonylatban is ikonográfiai ritkaság. A vászon jobb oldalán, szemben velünk a ruhátlan Vénusz áll, vörös drapériával a háta mögött, távolabb embercsoport, melyből a ’költő és a katona’, illetve a táncot lejtő három Grácia azonosítható. Odébb antik körtemplom látszik. A vászon bal oldalán öregek, betegek, nyomorékok nyújtják esedezve kezüket a képteret kettéosztó feszület felé. Vénusz is ebbe az irányba mozdul testével. A kereszt alatt nimfa ül két szatír között, akik közül a földön fekvő maga alá húzza vaskos kecskelábát. A tájnak bíborba játszó sárgás felhőcsíkok adnak horizontot. Ezek elé és fölé magasodik a keresztfa, pontosabban annak látványa. Helye ugyanis nem a reális térben van kijelölve. Eszmei centrum, a jelenlévők jelenése. A kép megváltás-allegória, kultúrköröket átfogó, késői és szokatlan szintézis." (Idézet az 1988-as székesfehérvári Csók-kiállítás katalógusából).

  3. Csók István - Őszirózsás csendélet
    1. Csók az 1920 körüli évektől kezdve egyre gyakrabban ismétli önmagát, s számos híres kompozícióját újra és újra megfesti a késői korszakára jellemző színes, nagyon könnyed ecsetkezelésű stílusában. Többször is visszatér például olyan régi sikeres régi motívumaihoz, mint a Züzü-sorozat több darabja, a Thámár, a Mézevők, vagy más sokác témájú képek. Virágcsendéleteinek legsikeresebb darabja az egykor a Herzog-gyűjteményben lévő, 1917-ben San Franciscoban aranyérmet nyert mű volt.
      A kicsit felülnézetből, erősen közelről ábrázolt csendélet-kompozíció Csók régi festői motívuma, melyet csaknem minden korszakának csendéletein feldolgozott (egyik legszebb késői példa erre az 1937-es Amalfi).
      1947-es dunaföldvári tartózkodását Csendéletünk mellett egy másik festmény is dokumentálja. 1955-ben a Műcsarnokbeli jubileumi kiállításán 85. katalógusszám alatt szerepelt a Dunaföldvári Kakashegy című, 1947-re datált 50x70 cm-es vászna.

  4. Csók István - Kislány cseresznyével
    1. A sokác lányokat, népies enteriőröket ábrázoló téma Csók István festészetének egyik legjellemzőbb vonulata. Csók, a Báthory Erzsébet kudarca (1896), illetve a saját maga számára sem kielégítő nagybányai próbálkozás (1897-98) után az 1900-as évek legelején fordul a népies témák felé (Öcsényi keresztelő, Mézevők, Sokác lányok, Tulipános láda stb.). Szülőföldjén, a Dunántúlon, s azon belül is a Mohács környéki sokácok között találja meg azt a látványos, színpompás népi kultúrát, amely a későbbi években meghatározó festői témája lesz. Sokác témájú képei zömmel egy-két alakos kompozíciók, tájba, vagy enteriőrbe helyezett, közelnézetből ábrázolt figurákkal. Bár 1903 és 1910 között Párizsban élt, gyakran hazajárt Magyarországra, s míg Párizsban bizarr szimbolista kompozíciókon dolgozott, népies képeit itthon festette meg.
      Ennek a kedves képnek legközelebbi rokona az 1905-ös Hímző sokác asszony, amely szinte pontosan ugyanez a kompozíció, csak kevesebb kellékkel, s erősebb fény-árnyék kontrasztokkal (Repr.: Székely András: Csók István. Budapest, 1977. 7. színes kép), illetve az 1910-es Tulipános láda (Repr.: ugyanott, 10. színes kép), amely láda itt a kép hátterében figyelhető meg. Csók sok változatban festette meg népszerű motívumait. Korai korszakának elsőrangú deszkákra festett, alaposan kidolgozott kompozíciói az 1920-30-as években vásznakon, lazán, könnyedén fölhordott variációkban ismétlődnek meg. Az egyenletes szórt fényű világítás minden részletet látni enged, s ez a világosság Csók egyik legjellemzőbb festői tulajdonsága.
      Csók 1910-ben hazatért Párizsból, s Budapesten telepedett le, ahol 1914-es gyűjteményes kiállítása óriási művészi és anyagi sikert eredményezett. Itt, és az 1910-es évek műcsarnoki és Nemzeti Szalon-beli tárlatain is több sokác témájú képet is bemutatott. Ez a míves kép azokból a korai budapesti évekből való, mikor Csók még örömét lelte a színes részletek gondos kidolgozásában, a látványos motívumok halmozásában, s mely korszak képein megmutatkozik a kreatív energia. E jellemzők emelik a művész érdekes, jelentős alkotásainak sorába.

      Irodalom:
      Csók István: Emlékezéseim. Budapest, 1990 (második kiadás)
      Lázár Béla: Csók István. Budapest, 1921
      Farkas Zoltán: Csók István. Budapest, 1957
      Székely András: Csók István. Budapest, 1977.

  5. Csók István - Műteremsarok (Festő és modellje)
    1. A Műteremsarok című kép Csók István egyik legismertebb, legnépszerűbb és egyben legjellegzetesebb alkotása. Mind a festő, mind kortárs kritikusai, s művészetének későbbi elemzői is az életmű kiemelkedő, reprezentatív darabjaként méltatták.
      A kép korabeli sikereit jól mutatja, hogy a kompozíciót Csók több példányban, számos változatban elkészítette, egyes részleteit későbbi képein is viszontláthatjuk. Az egyetemes és a magyar művészet történetéből is számos párhuzamot találunk erre a munkamódszerre. Leonardótól Matisse-ig,
      Csók Istvántól Aba-Novák Vilmosig rengeteg alkotó ismételte meg,
      variálta egy-egy fontosabb, sikeresebb alkotását. A Műteremsarok első, 1905-ben elkészült változatát az állam vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum számára,
      ma a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményét gazdagítja.
      "Az 1903-tól az 1910-es év júniusáig terjedő ideje életemnek ragyogó
      és harmonikus korszak volt. Ilyen lehetett az ótestamentum hét kövér esztendeje.
      A világ kultúrközpontjában élhettem. Házaséletem a legideálisabb, barátaim
      a leghűségesebbek. Lelkem felfrissülhetett a nagyszerű impressziókon, melyeket csak Párizs és környéke nyújthat egyedül a világon és ami fő, anyagi gondoktól mentesen fordíthattam minden energiámat olyan képek festésére, melyek egyéniségemmel teljes összhangban vannak." E szavakkal jellemezte Csók István második párizsi korszakát, életének talán legharmonikusabb éveit.
      Szép, fiatal feleségével (képeinek, így a most vizsgált alkotásnak is modelljével) ideális műtermes lakásban lakhattak a Szajna bal partján, közvetlenül
      a Luxemburg-kert mellett. Megérkezése után szinte azonnal belekezdett
      a Műteremsarok megfestésébe, melyet 1905-ben küldött el a párizsi Szalon kiállítására, majd Budapesten, a Műcsarnokbeli szereplés után került
      a Szépművészeti Múzeum falára.
      A Műteremsarok, annak ellenére, hogy első pillantásra "csupán" az ábrázolt téma és a virtuóz megfestési mód érzékiségével hat, valójában a magyar festészet történetének egyik legösszetettebb, legrafináltabb allegóriája. Ebben a tekintetben csak Ferenczy Károly Festő és modell című képe állítható vele párhuzamba,
      de a kompozíció Csóknál még ravaszabb, még meghökkentőbb. A Műteremsarok első olvasata intim, személyes jellegű: férfi és nő egymásratalálása fogalmazódik meg általa, egy meglelt harmónia képi megfogalmazása. Mindez azonban átitatódik a tradicionális nemi szerepek bemutatásával, a nő és a férfi,
      a nőiség és a férfias jelleg jellemző karakterjegyeinek bemutatásával.
      A nemi szerepekből adódó passzív elfogadás és a cselekvő uralkodás éppen úgy megjelenik a képen, mint a Csók szinte minden művét belengő erotika.
      "Többet is ad Csók a puszta formai és kolorisztikus értékeknél: ad erotikát, melyhez fogható talán csak Maupassant parasztnovelláiban van, mélységes életet a föld testéhez tapadt leánytestek kéjesen bágyadt, s mégis hevesen lüktető vérében" - írta 1905-ös kiállítása után egyik kritikusa.
      A Műteremsarok a festészet allegóriájaként is értelmezhető. Az alkotás aktusát ábrázolja, egy olyan komponálási trükk segítségével, melynek köszönhetően
      a néző egyszerre látja az éppen készülő kép modelljét és alkotóját.
      Ez a művészi gesztus, valamint a látványt eltakaró-megmutató függöny motívumának hangsúlyos alkalmazása egyszerre juttatja eszünkbe Jan van Eyck Arnolfoni házaspár című képét, melyen a tükörben halványan feltűnik a festő alakja, Vermeer, a bécsi Kunsthistorisches Múzeumban őrzött alkotását,
      A festőművészet allegóriáját, valamint Derkovits Gyula Szőlőevőjét,
      melyen a festő az ábrázolt tükör vizuális erényeit és szimbolikus utalásait hasonló leleménnyel aknázza aki.
      Most bemutatott képünket és az 1905-ös, első változatot vizsgálva jól látható, hogy Csók igyekezett tömörebbé, összefogottabbá tenni a kompozíciót:
      a formátumot közelítette a négyzeteshez, s az elrendezés centrumába helyezett domináns képi motívummal, a számtalan színben popázó virágcsokorral egységesebbé tette a látványt.
      Csók képének tartalmi és kompozíciós sajátosságai nem tolakodók, nem takarják el festészetének legfontosabb erényeit, a felület kezelésének virtuozitását és színharmóniáinak finom gazdagságát. Talán ezen a téren fejeződik ki leginkább Csók mindent átitató életöröme: egy megfestett virágcsokor, leheletvékony, egymásba átúszó ecsetvonásaival, jellegzetes színakkordjaival a látvány szépsége iránt feltétel nélkül rajongó ember kézjegyei. Ezen a téren Csók István képei leginkább a francia impresszionistákkal, különösen a késői Renoir művészetével állíthatók párhuzamba.

      IRODALOM
      Csók István: Emlékezéseim. Budapest, 1945.
      Farkas Zoltán: Csók István. Budapest, 1957.
      Révész Emese: Femme fatale, avagy a női test démonizálása Csók István aktfestészetében. In: A modell. Női akt a 19. századi magyar művészetben. Kat. MNG, Budapest, 2004.
      Révész Emese: Csók. Budapest, 2006.
      MP

  6. Csók István - Tavasz a télben
    1. Aukcionálva és reprodukálva:
      Műgyűjtők Galériája Aukciósház, 1992. november, 132. tétel

      Kiállítva és reprodukálva:
      Csók István kiállítása. Polgár Galéria, Budapest, 2001. november 2–15. katalógus: 18.

  7. Csók István - Krizantémok
    1. A francia impresszionizmus egyik legközelebbi rokona a századforduló magyar művészetében Csók István festészete. Az elbeszélés kényszerétől megszabaduló,
      a látványt puszta színjelenségként értelmező újszerű látásmódja leginkább virágcsendéletein érvényesült. E műfajban korlátok nélkül bontakoztathatta ki életigenlő derűjétől mámoros, sugárzó színvilágát.
      Itt bemutatott virágcsendélet "őstípusa" 1906-ban született és hamarosan jánoshalmi Nemes Marcell kiváló képgyűjteményébe került. A típus alapelemei már itt fellelhetőek: virágdíszes kancsókból a képsíkot minden irányban kitöltő krizantémok tömege árad szét. Az első változaton felhasznált ornamentális díszítésű cserépedények az itt szereplő képen is felbukkannak. Mivel Csók a század elejétől a "modern nemzeti formanyelv" megteremtésén fáradozott, a népies mázas kerámiák szerepeltetése egy átgondolt művészi program részét képezte. Ennek érdekében a nyugati modern formai újításokat az archaikus, nemzeti jelleget őrző népművészet elemeivel ötvözte. E jelentős vállalkozás kulcsdarabja volt az 1910-ben festett Tulipános láda (Magyar Nemzeti Galéria), ahol a sokác viseletbe öltöztetett babát két virágdíszes kancsóba állított krizantém csokor fogja közre. A festő egyik levelének tanusága szerint, a Nemes Marcell-féle kompozíciót a Tulipános láda párdarabjának szánta. E gondolatmenet mentén Csók a mázas cserepekbe helyezett színpompás virágcsokrot a "magyar csendélet" alapformájának tekintette.
      A virágcsendéletek kvalitásait bizonyítja, hogy a téma 1913-es variációját Lázár Béla 1921-ben megjelent monográfiája is reprodukálta (Lázár 1921, XIV. tábla). Tárgyát Csók elvont (mondhatni absztrakt) színkompozícióként kezelte, ezért foglalkoztatta ugyanazon látvány eltérő színvariációnak ismételt megfestése.
      A virágcsendéletek jelentőségét sűrű kiállítási szereplésük is jelzi: virágos kompozíciói a tizes évektől reprezentatív külföldi tárlatokon is szerepeltek:
      1910-ben Berlinben, 1911-ben Rómában, majd 1914-ben pedig Velencében. 1915-ben "Nyári virágok" címmel kiállított hasonló műve pedig aranyérmet nyert a San Francisco-i nemzetközi kiállításon. Ezeket az 1917-ben született csendéleteket Csók rendszeresen, valamennyi nagyobb gyűjteményes kiállításán szerepeltette. Képünk reprodukcióját pedig a művészről eddig megjelent egyetlen jelentősebb monográfia, Farkas Zoltán kötete is közölte.
      Szerepelt a BÁV 16. aukcióján, 1967. május, 19.tétel
      Reprodukálva
      A Magyar Királyi Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának Jubiláris
       Aukciójának katalógusa, Budapest, 1936 február, X. tábla.
      Farkas Zoltán: Csók István, Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 1957, 38. kép.

      Kiállítva
      Csók István jubiláris kiállítása, Budapest, Szépművészeti Múzeum, 1950. május 21 - június 18. (kat. sz.: 44.) (feltehetően)
      Csók István jubileumi kiállítása, Budapest, Műcsarnok, 1955. (kat. sz.: 58.) (feltehetően)
      Csók István emlékkiállítás, Debrecen, Déri Múzeum,
      1963. október 27 - december 1. (kat. sz.: 16.) (feltehetően)
      Csók István emlékkiállítása, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 1965. (kat. sz.: 111.) (feltehetően)

      Aukcionálva
      A Magyar Királyi Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának Jubiláris Aukciója, Budapest, 1936 február, (kat. sz.: 15.)
      A Magyar Királyi Postatakarékpénztár Árverési Csarnokának Aukciója,  Budapest, 1936 március, (kat. sz.: 315.)

      Irodalom
      Lázár Béla: Csók István. (Az Ernst-Múzeum művész-könyvei I.) Budapest, 1921.
      RE

  8. Csók István - Ősszel
    1. Proveniencia:
      korábban Nemes Marcell tulajdonában (1907 után)

      Kiállítva:
      Nemzetközi kiállítás. Műcsarnok, Budapest, 1906–1907. katalógus: 85.

  9. Csók István - Virágcsendélet
    1. Proveniencia:
      - korábban Minkus Richárd tulajdonában (1965)

      Kiállítva:
      - Csók István (1865–1961) emlékkiállítása. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1965. katalógus: 111.

      Kiállítva és reprodukálva:
      - Csók István. Polgár Galéria és Aukciósház, Budapest, 2001. november 2–15. katalógus: 17.

  10. Csók István - Tengerparton
    1. Az akadémizmusból a plein-air felé
      Az 1890-es évek második felében Csók, akárcsak festőtársainak többsége gőzerővel próbált szabadulni az akadémista festészet rutinjától. A hagyományos festészeti műfajok – a zsáner- és életképek – kötött szabályainak öntudatlan átvétele azonban még sokáig gátló tényező e generáció festészetének fejlődésében.
      Az akadémizmusról a plein-air festésre történő átállás a Hollósy-körhöz tartozó művészek körén belül talán épp Csóknak ment a legnehezebben. Neveltetése és tekintélyelvű nézetei miatt még sokáig csodálta a közepes tehetségű mestereit és a kor népszerű festőit. Piktúrája még éveken át az akadémizmus reminiszcenciáit hordozta, miközben a bajor főváros középszerű, túlhaladott esztétikai nézeteket valló képzésétől csak nagy üggyel-bajjal tudott elszakadni. "És én nem szedtem fel rögtön a sátorfámat, nem hagytam ott Münchent, az egész nyavalygós német piktúrát, mint Szent Pál az oláhokat! Olyan igába fogott barom lettem, mint a többi … nem csoda, ha megcsonkított lelkem Párizsban nem látta Degas-t, Renoir-t; Puvis de Chavannes-t is csak azért mert tekintély volt …"

      Festeni, de mit?
      Csók 1890-es évek elején készült festményein szembeötlő a görcsös akarás. Képeiről még sokáig hiányzik a téma, valamint a stílus közötti összhang; sőt az előadás erőteljessége sem illik az új festői feladatok következetes véghezviteléhez. Akár biblikus, történelmi, vagy allegorikus témához nyúlt, az rendre visszatérítette technikáját a müncheni és a párizsi akadémizmus szemléletéhez. Csak az 1890-es évek végén döbbent rá, hogy az epikus és elégikus tartalommal tűzdelt történelmi festészet megköti a kezét a vászon előtt. Csupán első nagybányai tartózkodásának hatására ébredt rá az irodalmias témaválasztás béklyóira: "Nagybányán nem is egyszer magamtól ráeszméltem, hogy ma szimbólumot festeni tisztára anakronizmus."

      "A strandon az a jó ..."
      Vívódásáról mi sem árulkodik jobban, minthogy a témák zavarba ejtő változatosságával találkozhatunk ekkor készült képein. A mohácsi sokácoktól, a tájképeken és csendéleteken keresztül a bibliai ihletésű, valamint allegorikus képekig szinte mindenbe belekap. Ekkor fedezte fel új témáját a lidót is, mely élete végéig meghatározó motívuma lesz festészetének. A tenger, majd hazatelepülése után a Balaton-part legizgalmasabb ciklusának válik forrásvidékévé. Ez lesz az a téma, ahol a fényfestészet legtökéletesebben megvalósul művészetében, ahol az irodalmi tematikától végre teljesen megszabadulva a napfény formabontó erejének megtapasztalása, valamint a reflexszínek formaalkotó erejének kiaknázása végre együttesen lehet jelen festészetében.

      Kiállítva és reprodukálva:
      A magyar festészet rejtőzködő csodái I. – Válogatás magyar magángyűjteményekből. Mű-terem Galéria Budapest, 2004. október 16. – november 13. 144. oldal

      Reprodukálva:
      Révész Emese: Csók István. Corvina Kiadó, Budapest, 2006. 12. kép
      KG

  11. Csók István - Virágcsendélet
    1. Proveniencia:
      - korábban Fruchter Lajos gyűjteményében

      Kiállítva:
      - A XX. század magyar festészetének kialakulása. Tamás Galéria, Budapest, 1931. október 4. – november 1. katalógus: 5. (Csendélet címmel)

      Feltehetőleg kiállítva:
      - Csók István kiállítása. Műcsarnok, Budapest, 1914. katalógus: 55. (Nyári virágok, 1912 címmel)
      - Csók István és Márffy Ödön festőművészek és Lux Elek szobrászművész kiállítása. Ernst-Múzeum, Budapest, 1928. január, katalógus: 14. (Virágcsendélet címmel)

      Reprodukálva:
      - Péter András: Fruchter Lajos gyűjteménye. In.: Magyar Művészet, 1931. 90.

  12. Csók István - Lido
  13. Csók István - Festő és modellje
    1. Képtörténet

      LArt Hongrois Moderne. Bern, Kunsthalle, 1944. (48. Le peintre et son modéle)

  14. Csók Rémó - Queeny in 2007 and the Ghosts
  15. Csók István - Férfi tanulmányfej I.
  16. Csók István - Vasárnap
  17. Csók István - Akt a műteremben
    1. Fektehetőleg kiállítva:
      Societé des Artistes Françaises. Catalogue illustré de Salon de 1899. katalógus: 522. (Etude du nu címmel)

      Reprodukálva:
      Lengyel László: Csók István. A Gyűjtő, 1912. 1–2. 30 oldal

  18. Csók István - Amalfi
    1. Itáliai útjának emlékét őrzi e bravúrosan festett, merész kompozícióban összefogott csendélet és panoráma együttese. Jellegzetesen Csók-féle ötlet ez is: a tájkép és a csendélet összekapcsolása. Kerek asztalon, lilásvörös terítőn harsányan sárgálló citromok és virágos kancsó töltik be a csak sejtett, teraszosan kinyúló előteret. E dinamikus színhatást a sötét, sziklás tengerparton kanyargó okkeres út, a földnyelven Amalfi pirosló tetejű házai, s a nápolyi öböl kéken csillogó víztükre keretezi. "Ismered a hont, ahol a citrom virul" - a goethei érzelem és gondolatkör árad elementáris erővel a képből, mely szinte az északi ember délre vágyódásának, nosztalgiájának jelképe lehetne. Bátran és ragyogóan megoldott kompozícióját a pontos rajz mellett az élénk színkontrasztok teszik felejthetetlenné.
      Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  19. Csók István - Keresztapa reggelije
    1. Csók az 1910-es évek közepétől negyedszázadon át Balatonaligán töltötte családjával a nyarakat. Euvre-jének néhány friss színvilágú remeke ott született, közöttük az egyik legvonzóbb az életörömmel telített Keresztpapa reggelije. A dúsan terített reggeliző asztal a színes virágos bokállyal önálló csendélet is lehetne. Az asztal mellett ülő joviális külsejű, mikszáthi derűt árasztó férfi remek jellemportré. A csendéletet és az arcképet szélesen festett, üde lombok fogják körül. A lehajló zöld ágak között a háttérben a balatoni táj, az aligai dombok és a csillogó víztükör látható. Csók a különböző műfajokat, a tájképet, a portrét, a csendéletet egyesítette művében; ez a bravúros "műfajkeverés" festészetének jellemző sajátossága. Képén a nagybányai hagyományokat, a természet és ember kapcsolatát, a szórt fényben való megjelenítést s az impresszionizmus tanulságait egyaránt érvényesítette. Ecsetjét gyorsan, szélesen futtatta, biztosan rögzítve a látvány szépségét, jellegzetességét.
      Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  20. Csók István - Sokác temető
    1. A baranyai sokácok népviselete és temetési szokása ihlette e kép festésére a művészt. A gazdagon hímzett kendőkkel, színes szőttesekkel beterített sírkereszt különös szimbólummá vált a festményen. Mintha a két imádkozó asszony között egy harmadik állana, megszemélyesítve az eltemetett halottat. A festés módja, a színkezelés gazdagsága egyenértékű mind a három ruházatnál, s a térdelő asszonyok vállra terített ködmöne éppoly laza ritmusban, gömbölyödő formában simul testükhöz, mint ahogy a felöltöztetett keresztet ölelik körül a kendők. A színdús festőiség a népművészet harmonikus színvilágához hű. A fehér uralkodik a képen, ám a művész a fehérrel is mint színnel bánt és finom sárgákkal. zöldekkel, rózsaszínekkel árnyalta. A kompozíció hármas tagolású ritmikus formái távolba nyíló réten, az életet jelző, erőteljes zöld színű tájban helyezkednek el. A temetőre az alig elővillanó, néhány apró kereszt utal. A gyász hangulatát feloldja a népviselet színessége és a táj üdesége.
      Janus Pannonius Múzeum, Pécs
       

  21. Csók István - Festmény a Schiffer villába
    1. A 20. század első elején sok kitűnő építész működött Budapesten, akik terveikben érdekesen kombinálták a 19. század végi eklektikát a nemzetközi és magyar Art Nouveau elemekkel. Vágó József Schiffer villája (1910-12) jó példája a korabeli törekvéseknek. Ez a terv olyan nagy müvészeket hozott össze mint Kernstok Károly, aki az üvegablakokat készítette, valamint Csók István, Iványi Grünwald Béla és Rippl-Rónai József, akik a belső paneleket festették. Az építészek és festők ilyen együttműködése megváltoztatta Budapest arculatát, kellemes és ösztönző környezetet teremtve az új középosztály számára.
      Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  22. Csók István - Züzü a kakassal

    1. A Züzü-sorozat Csók életművének egyik legszínesebb és legbensőségesebb része. Züzü, azaz Csók Júlia, a festő egyetlen gyermeke, Párizsban született. Csók kisleányának szinte egész gyermekkorát megfestette (Züzü a bölcsőben, 1910, mgt.; Züzü első sétája, 1911. MNG; Züzü karácsonya, 1921. MNG; A beteg Züzü, 1914; mgt.; Züzü táncol, 1915. mgt.; Züzü a lugasban, 1916. BTM). Züzü a kakassal c. képe e sorozat egyik legszebb darabja, melyben már felvillan a posztimpresszionizmus összegező látása is. Züzü játékzongora előtt ülve a mellette levő színes keleti szőnyeggel letakart asztalon álló Coco, a nagy kokin-kínai kakas felé fordul - mindössze ennyi e "mesés és fülledt színpompájú" kép témája. Színelrendezése, síkszerűsége dekoratív hatású, melyet a háttér nagyvirágos, arabeszkes szőnyege is fokoz. Térszerűsége alig van, inkább olyan színesre szőtt látvány, mint Vuillard hasonló művei. A festmény színvilága mégis Csók gazdag kolorizmusáról vall, amelyet a magyar népművészet dekoratív színvilága is inspirált.
      Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  23. Csók István - Műteremsarok
    1. Közel egy évszázadot élt végig Csók István, akinek művészete a magyar festészet egyik életörömmel, természetszeretettel teli jelensége. Müncheni tanulmányai után termékeny évtizedet töltött Párizsban. Korai műveire a finom naturalizmus szűrt fényei, majd a nagybányai festők szellemében a napfény erőteljesebb érzékeltetése jellemző, mindvégig pedig a népművészet ihletése. Párizsi korszakának egyik fő műve a "Műteremsarok". Először a párizsi Salonban, majd a budapesti Műcsarnokban mutatta be, s még ugyanabban az évben állami vásárlás útján a Szépművészeti Múzeumba került. Témája klasszikus, kompozíciója nyugtalan. Csók aktot fest műtermében modelljéről, bal oldalon önmagát ábrázolja tükörben, az előtérben pedig modelljét erős rövidülésben a kereveten heverve. A bonyolult, keresettnek ható beállításért a részletek virtuóz megoldása, a színátmenetek gazdag skálája, az egész mű könnyed, érzékletes festésmódja bőven kárpótol.
      MNG, Budapest

  24. Csók István - Vámpirok
      • Magántulajdon

      Csók István 1903 és 1910 között Párizsban találkozott az Art Nouveauval. Ebben az időben festette a Vámpirok című festményt, amely világosan szemlélteti az Art Nouveau látásmódját a nemek közötti kapcsolatról.

  25. Csók István - Árvák
    1. Az emlékezés szomorú szelídségét, fájdalmát hozza magával az esti fény a két leány szobájába. A lámpás gyér fényét is elfedi az ellenző. Szülők árnya lépdel, hangjuk suttog, a hirtelen magány még szinte fel sem fogható. Ezt a fájdalmat sikerült Csók Istvánnak megragadnia, megszabadítani a részvétébresztés olcsóbb eszközeitől. Az asztalra boruló leány keze nem szorongat zsebkendőt, az ülő lányé sem. Túl vannak a síráson, de még távol a vigaszosabb jövőtől: belecsöppenek a felfoghatatlanba. Ahogyan Réti István Bohémjeinél a lámpás sárgás fénye, úgy itt a kék alkonyi derengés terít fátylat az aprólékos gondossággal finom természethűséggel ábrázolt jelent köré. Bastien-Lepage hatása szerencsésen vezette át festőinket a száraz akadémikus rajztudásból az érzékenyebb, természetelvű piktúra területére.
      Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  26. Csók István - "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (Úrvacsora)
    1. A kép keletkezésének történetét Csók István maga írta le emlékezéseiben: az egresi református templom Úrvacsorájához a kenyeret az ő családja adta. Az ünneplőbe öltözött parasztlányok vallásos áhítata, megilletődése, a bensőséges élmény mélyen megragadta a festőt. A kép megfestéséhez vázlatai alapján Münchenben fogott hozzá. A beállítás nélküli, keresetlen jelenetet a fehéres-szürke falakon visszaverődő fényben egyenletesen festette meg. A kép festésmódja rajzos, finoman részletező. Az ezüstös tónusú kép fekete, fehér, szürkés színekből áll, csak néhány kis felületen villannak fel egyéb színek; egy halványkék mintás kendő, rózsaszín szalag vagy fejkendő, az arcok halvány rózsaszín pírja. Az aprólékos, leheletszerű finomsággal megfestett részletek, a leányok ingvállát, keszkenőit díszítő hímzések megfestése kétségtelenül bizonyítják, hogy a fiatal Csók nem ismert technikai akadályokat. Az árnyék nélküli, egységes, szórt fény, a halvány színvilág, a részletfinomságok rögzítése - mindezt Párizsban Bastien Lepage, de még inkább Dagnan Bouveret műveiben tanulmányozhatta -, ugyanebben az időben a későbbi nagybányaiak egy részének képeire is jellemző, a 90-es évek elejének sajátos stílusjegye volt. A festménnyel 1981-ben a párizsi Salonban III. oszt. aranyérmet, 1900-ban pedig a párizsi Világkiállításon I. oszt. aranyérmet nyert.
      Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
       

  27. Csók István - Virágcsokrok

    1. "Renoir szíve szerint való téma, gyönyörűen megfestve"
      - írja Kállai Ernő. Renoir és Csók István valóban azonos művészi temperamentumú alkotók, akik sikereik csúcsán, műkereskedőktől és gyűjtőktől ostromolva, ünnepelt festőkként tudtak lemondani merev stílusról, rögzült kompozícióról, szabályok szorította formáról. Ihletett, örömet sugárzó, az élet apró megnyilvánulásait is simogatóan szerető, ugyanakkor színekben, foltokban, vibráló felületekben gazdag piktúrát műveltek mindketten. Renoir művészetét az 1870-es évek végén jellemezte pasztózus ecsetkezelés, foszlott, remegő textúra, gyöngyházszürkék, halványsárgák, piruló rózsaszínek lágy harmóniája. Csók a Thámár (1909), a Tulipános láda (1910), a Züzü és a Balaton- sorozat után a harmincas években olyan remekműveket alkotott, mint a Keresztapa reggelije, az Amalfi, a Margithíd, de frissességében a "Virágcsokrok" vetekszik ezekkel. "Bámulatos könnyedséggel, szinte száguldó ecsettel, szélesen, friss színezéssel" festi meg a síkot szinte teljesen kitöltő virágok tömegét. Eljátszik a korábbi képein is gyakran előforduló parasztedények gömbölyű felületén megtörő fényekkel, szeretettel időz a fürtös és tömött virágfejeknél, szívesen írja le a sziromlevelek változatos színét és alakját - mintha mesélne. Ugyanakkor a kép egészét sodró lendület jellemzi, a vidámság és a líraiság sajátos keveréke, frissesség és spontaneitás, játékos bőséggel áradó festőiség. Egy hetvenegy éves, többszörösen kitüntetett mester a maga örömére alkotott itt olyan felszabadultan, olyan rácsodálkozással az érzéki világra, ahogy csak az egészen fiatal emberek látnak, élnek, éreznek. "Képeim felszabadult lelkem mozaikdarabjai" - vallja önéletírásában a művész, és ez teljességgel igaz idős kori munkáira: a sikert "lázas vágyódással" kereső fiatalember még nem tudott ilyen bátran sallangmentes, de fullasztó dekadencia nélküli lenni. Az elegancia, a természetes "rafinnement" mutatja, hogy a Párizsban töltött évek nemcsak életének boldog szakaszát jelentették Csók számára, hanem művészetének kiteljesedését is. Németh Lajos szerint: "Ha beszélhetünk magyar impresszionizmusról, akkor az ő művei közelítik meg leginkább a francia mesterek értékeit".


      Reprodukálva:
      Farkas Zoltán: Csók István, Budapest, 1957 53. kép
      Irodalom:
      Farkas Zoltán: Csók István., Bp., 1957
      Székely András: Csók István., Bp., 1977
      Kállai Ernő: Csók István gyűjteményes kiállításáról. katalógus- előszó
      Frankel Szalon, Bp., 1937
      Csók István: Emlékeim. Bp., 1945
      Oelmacher Anna: Csók István. katalógus- előszó Műcsarnok, Bp., 1955
      Csók István gyűjteményes kiállítása. (előszó: Telepy Katalin), MNG Budapest, 1965